Leírás
A Poble Espanyol, vagyis a Spanyol Falu egy szabadtéri építészeti múzeum Barcelona Montjuïc-dombján: 117 , Spanyolország különböző városaiból másolt, valós méretű épület áll itt utcákba és terekbe rendezve, egyetlen kis faluként. Kézművesműhelyek, éttermek, egy színház és egy kortárs művészeti múzeum is helyet kapott benne.
A bejárat az ávilai kapuk mintájára készült. Bent a főtéren saját városháza és templom áll, az utcák pedig andalúz és galíciai házak között kanyarognak, amelyeket tizenöt régió mintájára építettek.
A csúcson egy román kori elemekből épített kolostor áll. Sok épületben ma műhelyek működnek, ahol kézművesek üveget, kerámiát, bőrt és más termékeket készítenek, az éttermek és bárok pedig sötétedés után is életre keltik a falut.
A kortárs művészeti múzeumban spanyol és külföldi alkotók művei láthatók. A falu emberi léptékű, ezért egy délután alatt kényelmesen bejárható, és a Varázsszökőkút is közel van, nagyjából 400 méterre.
A projekt mögött négy férfi és egy „el Santiac” becenevű sofőr áll, akik fényképezőgéppel és vázlatfüzettel vágtak neki Spanyolországnak. Mintegy 20 000 kilométert tettek meg, és körülbelül 1600 helyet kerestek fel, hogy megtalálják az egyes régiók építészetének lényegét.
Az ötlet Josep Puig i Cadafalchtól származik. Az építészek, Francesc Folguera és Ramon Reventós, valamint Miquel Utrillo kritikus és Xavier Nogués festő az 1929-es világkiállításra építették. 1926 és 1929 között készült el.
A falu hat hónapig állt volna, akárcsak a vásár pavilonjainak többsége. A látogatóknak azonban annyira megtetszett, hogy soha nem bontották le.
Csak a Kanári-szigetek hiányoznak: oda nem jutott költségvetés. A helyet eredetileg Iberonának akarták nevezni.
A keverék különös, a régiók között nincs közös stílus, mégis harmonikus spanyol faluként működik Barcelona szívében.
A bejárat az ávilai kapuk mintájára készült. Bent a főtéren saját városháza és templom áll, az utcák pedig andalúz és galíciai házak között kanyarognak, amelyeket tizenöt régió mintájára építettek.
A csúcson egy román kori elemekből épített kolostor áll. Sok épületben ma műhelyek működnek, ahol kézművesek üveget, kerámiát, bőrt és más termékeket készítenek, az éttermek és bárok pedig sötétedés után is életre keltik a falut.
A kortárs művészeti múzeumban spanyol és külföldi alkotók művei láthatók. A falu emberi léptékű, ezért egy délután alatt kényelmesen bejárható, és a Varázsszökőkút is közel van, nagyjából 400 méterre.
A projekt mögött négy férfi és egy „el Santiac” becenevű sofőr áll, akik fényképezőgéppel és vázlatfüzettel vágtak neki Spanyolországnak. Mintegy 20 000 kilométert tettek meg, és körülbelül 1600 helyet kerestek fel, hogy megtalálják az egyes régiók építészetének lényegét.
Az ötlet Josep Puig i Cadafalchtól származik. Az építészek, Francesc Folguera és Ramon Reventós, valamint Miquel Utrillo kritikus és Xavier Nogués festő az 1929-es világkiállításra építették. 1926 és 1929 között készült el.
A falu hat hónapig állt volna, akárcsak a vásár pavilonjainak többsége. A látogatóknak azonban annyira megtetszett, hogy soha nem bontották le.
Csak a Kanári-szigetek hiányoznak: oda nem jutott költségvetés. A helyet eredetileg Iberonának akarták nevezni.
A keverék különös, a régiók között nincs közös stílus, mégis harmonikus spanyol faluként működik Barcelona szívében.