Leírás
A Güell-palotában, a Güell család Carrer Nou de la Rambla utcai palotájában a házigazdák már azelőtt alaposan szemügyre vették a vendégeiket, hogy azok felértek volna a lépcső tetejére. A fogadószoba díszes mennyezete mögött apró, rejtett ablakok voltak, amelyeken át a család az emeletről lesett le, és ha kellett, igazított a öltözékén.
Gaudí 1886 és 1888 között építette a palotát Eusebi Güellnek, az iparmágnásnak, aki legfőbb mecénása volt, El Raval negyedben, egy karnyújtásnyira a La Rambla utcától. A cél egy új rezidencia volt, amely felveszi a versenyt a közeli Palau Mojával, Güell sógorának házával, vagy akár felül is múlja azt.
A házat a látszatra építették. A hintók két, parabolaívet formázó vaskapun hajtottak be; a kovácsoltvas díszek tengeri hínárra emlékeztetnek, közöttük pedig egy bronzfőnix áll, Katalónia gazdasági és kulturális újjászületésének jelképe. A lovak egy rámpán át jutottak le a pincében lévő istállóba.
A ház szíve a fő társasági terem. Magas kupoláját apró lyukak szúrják át, és esténként lámpásokat akasztottak melléjük kívülről, így a mennyezet csillagos égboltnak tűnt. A parabolaívek és a márványoszlopok közötti átmenet Gaudí későbbi munkáinak jó részét előrevetíti.
A palotának hét szintje van, a pincei istállótól a tetőig, a légies elrendezés pedig a kis telket tágasnak láttatja. A tető törött csempével borított kéményei a Casa Milà kéményeinek első vázlatai.
A palota 1888-ban nyílt meg, a barcelonai világkiállítás évében, vendégei között pedig ott volt a királynő régens, I. Umberto olasz király és az amerikai elnök, Grover Cleveland is. Güell 1906-ig élt itt.
Az épület később a polgárháború idején a rendőrség főhadiszállásaként működött. 1944-ben egy gazdag amerikai kő kövön hazaszállította volna, de 1945-ben a család a tartományi kormányzatnak ajándékozta azzal a feltétellel, hogy soha nem változtatják meg.
Az eredeti kő egy része gyengének bizonyult, így a palota évekig tartó restaurálásra szorult, amely 2011 áprilisában fejeződött be. A filmrajongóknak ismerős lehet: Antonioni itt forgatta Jack Nicholson és Maria Schneider első találkozását az Utazó című filmben.
Az UNESCO világörökségi helyszín, az „Antoni Gaudí művei” része, és későbbi alkotásaihoz képest komornak tűnik, de részletei már mindent előrevetítenek, ami még jönni fog.
Gaudí 1886 és 1888 között építette a palotát Eusebi Güellnek, az iparmágnásnak, aki legfőbb mecénása volt, El Raval negyedben, egy karnyújtásnyira a La Rambla utcától. A cél egy új rezidencia volt, amely felveszi a versenyt a közeli Palau Mojával, Güell sógorának házával, vagy akár felül is múlja azt.
A házat a látszatra építették. A hintók két, parabolaívet formázó vaskapun hajtottak be; a kovácsoltvas díszek tengeri hínárra emlékeztetnek, közöttük pedig egy bronzfőnix áll, Katalónia gazdasági és kulturális újjászületésének jelképe. A lovak egy rámpán át jutottak le a pincében lévő istállóba.
A ház szíve a fő társasági terem. Magas kupoláját apró lyukak szúrják át, és esténként lámpásokat akasztottak melléjük kívülről, így a mennyezet csillagos égboltnak tűnt. A parabolaívek és a márványoszlopok közötti átmenet Gaudí későbbi munkáinak jó részét előrevetíti.
A palotának hét szintje van, a pincei istállótól a tetőig, a légies elrendezés pedig a kis telket tágasnak láttatja. A tető törött csempével borított kéményei a Casa Milà kéményeinek első vázlatai.
A palota 1888-ban nyílt meg, a barcelonai világkiállítás évében, vendégei között pedig ott volt a királynő régens, I. Umberto olasz király és az amerikai elnök, Grover Cleveland is. Güell 1906-ig élt itt.
Az épület később a polgárháború idején a rendőrség főhadiszállásaként működött. 1944-ben egy gazdag amerikai kő kövön hazaszállította volna, de 1945-ben a család a tartományi kormányzatnak ajándékozta azzal a feltétellel, hogy soha nem változtatják meg.
Az eredeti kő egy része gyengének bizonyult, így a palota évekig tartó restaurálásra szorult, amely 2011 áprilisában fejeződött be. A filmrajongóknak ismerős lehet: Antonioni itt forgatta Jack Nicholson és Maria Schneider első találkozását az Utazó című filmben.
Az UNESCO világörökségi helyszín, az „Antoni Gaudí művei” része, és későbbi alkotásaihoz képest komornak tűnik, de részletei már mindent előrevetítenek, ami még jönni fog.