Leírás
A Katalán Zene Palotája Barcelona nagyszerű modernista hangversenyterme, amely az óváros szűk utcái közé bújva áll: mozaikok, üvegfestmények és szobrok ékszerdoboza, ráadásul ma is működő színház, ahová évente több mint félmillióan érkeznek, hogy szimfonikus zenétől a dzsesszig mindent meghallgassanak.
Lluís Domènech i Montaner tervezte az Orfeó Català számára, amely a katalán kulturális újjászületés középpontjában álló kórustársaság volt. 1905 és 1908 között épült, 1997-ben pedig a építész Sant Pau kórházával együtt az UNESCO világörökség részévé vált.
A homlokzat vörös tégla, színes csempék és üveg tobzódása. A sarkon Miguel Blay szoborcsoportja a katalán zenét jelképezi, az erkélyen pedig két oszlopsor áll, amelyek mindegyikét más mintájú, mázas virágcsempe borítja. Fölöttük Palestrina, Bach és Beethoven mellszobra látható.
Az igazi meglepetés a hangversenyterem, amelybe nagyjából 2200 ember fér el. Oldalfalai szinte teljesen üvegfestményből vannak, így özönlik be a nappali fény, a mennyezetről pedig Antoni Rigalt üvegfestményes mennyezeti ablaka függ: egy fordított kupola, arany középpontja körül kékkel, mintha a égen ragyogó napot fiatal lányok kórusa venné körül.
A színpad körüli szobrok a zene történetét mesélik el. Balra egy kőfa alatt Anselm Clavé karnagy mellszobra áll, fölötte katalán népdalt éneklő lányokkal. Jobbra Wagner valkűrjei vágtatnak ki a falból Beethoven mellszobra fölött: a népzene és a klasszikus zene az ív tetején találkozik.
A színpad mögött a 18 múzsa félig szobor, félig mozaik. Felsőtestük Eusebi Arnau műve, és kihajol a falból, szoknyájuk pedig Lluís Bru mozaikja. Mindegyikük más hangszeren játszik, és más ruhát visel.
Az emeleten a Lluís Millet-terem kínálja a legjobb kilátást a homlokzat csempézett oszlopaira, sokkal közelebbről, mint a szűk utcáról lentről. Lent, az előcsarnokban egy bár áll hatalmas téglapillérek között, amelyeket hátulról üvegfestmények világítanak meg.
Ennek a rengeteg üvegnek ára van: a falak úgy vezetik a hangot, mint a dobbőrök, és a kritikusok már száz éve zúgolódnak az akusztika miatt. A színpad mégis számos világbemutatót látott, köztük Joaquín Rodrigo Aranjuezi versenyművét 1940-ben.
Ne hagyd ki
• Az üvegfestményes mennyezeti ablakot.
• A múzsákat a színpad mögött.
• A valkűröket a színpad fölött.
• A homlokzat csempézett oszlopait.
Tudtad?
• A hangversenytermet nappal teljes egészében természetes fény világítja meg.
• A homlokzat tetején az Orfeó Català énekeseit ábrázoló nagy mozaik látható, amelyet az alatta lévő szűk utcából szinte lehetetlen megpillantani.
Lluís Domènech i Montaner tervezte az Orfeó Català számára, amely a katalán kulturális újjászületés középpontjában álló kórustársaság volt. 1905 és 1908 között épült, 1997-ben pedig a építész Sant Pau kórházával együtt az UNESCO világörökség részévé vált.
A homlokzat vörös tégla, színes csempék és üveg tobzódása. A sarkon Miguel Blay szoborcsoportja a katalán zenét jelképezi, az erkélyen pedig két oszlopsor áll, amelyek mindegyikét más mintájú, mázas virágcsempe borítja. Fölöttük Palestrina, Bach és Beethoven mellszobra látható.
Az igazi meglepetés a hangversenyterem, amelybe nagyjából 2200 ember fér el. Oldalfalai szinte teljesen üvegfestményből vannak, így özönlik be a nappali fény, a mennyezetről pedig Antoni Rigalt üvegfestményes mennyezeti ablaka függ: egy fordított kupola, arany középpontja körül kékkel, mintha a égen ragyogó napot fiatal lányok kórusa venné körül.
A színpad körüli szobrok a zene történetét mesélik el. Balra egy kőfa alatt Anselm Clavé karnagy mellszobra áll, fölötte katalán népdalt éneklő lányokkal. Jobbra Wagner valkűrjei vágtatnak ki a falból Beethoven mellszobra fölött: a népzene és a klasszikus zene az ív tetején találkozik.
A színpad mögött a 18 múzsa félig szobor, félig mozaik. Felsőtestük Eusebi Arnau műve, és kihajol a falból, szoknyájuk pedig Lluís Bru mozaikja. Mindegyikük más hangszeren játszik, és más ruhát visel.
Az emeleten a Lluís Millet-terem kínálja a legjobb kilátást a homlokzat csempézett oszlopaira, sokkal közelebbről, mint a szűk utcáról lentről. Lent, az előcsarnokban egy bár áll hatalmas téglapillérek között, amelyeket hátulról üvegfestmények világítanak meg.
Ennek a rengeteg üvegnek ára van: a falak úgy vezetik a hangot, mint a dobbőrök, és a kritikusok már száz éve zúgolódnak az akusztika miatt. A színpad mégis számos világbemutatót látott, köztük Joaquín Rodrigo Aranjuezi versenyművét 1940-ben.
Ne hagyd ki
• Az üvegfestményes mennyezeti ablakot.
• A múzsákat a színpad mögött.
• A valkűröket a színpad fölött.
• A homlokzat csempézett oszlopait.
Tudtad?
• A hangversenytermet nappal teljes egészében természetes fény világítja meg.
• A homlokzat tetején az Orfeó Català énekeseit ábrázoló nagy mozaik látható, amelyet az alatta lévő szűk utcából szinte lehetetlen megpillantani.