Leírás
A Tengerészeti Múzeum, Barcelona hajózási múzeuma a Drassanes Reials, vagyis a királyi hajógyár épületében kapott helyet, a Port Vell negyedben, a régi kikötő mellett. A helyszín már önmagában is élmény: hatalmas, gótikus, kőből épült csarnok hajói, ahol évszázadokon át építettek hadihajókat.
A fő látnivaló a Galera Reial, vagyis a királyi gálya eredeti méretű másolata. Ez Don Juan de Austria gályája volt, a lepantói csata zászlóshajója 1571-ben. Körülbelül 60 méter hosszú, mindkét oldalán 30 evezővel, és egy ezekben a hajógyárakban épült hajó másolata.
Körülötte hajómodelleket, navigációs műszereket, festményeket és régi portolán térképeket láthatsz, köztük Gabriel de Vallseca 1439-ben rajzolt térképét, amely állítólag Amerigo Vespuccié volt. Figyeld meg a faragott orrdíszeket is, például az 1848-as Blanca Aurorát, amely a hajótulajdonos lányát ábrázolja.
A múzeumhoz tartozik a Santa Eulàlia is, egy 1919-es háromárbócos szkúner, amely néhány percnyi sétára, a Moll de la Fusta mellett horgonyoz. A Földközi-tenger egyik utolsó teherszállító vitorlás hajójaként szombatonként vitorlázva kifut a tengerre.
A hajógyár az 1280-as évekből származik: III. Péter aragóniai király kezdte építtetni a szicíliai háború idején. A 14. században a városfalakat kibővítették, hogy körülzárják, és tetőt is kapott, hogy a gályák télen védve legyenek. 1423-ban tizenkét gályát építettek itt egyszerre.
A hajóépítés később Cartagenába költözött, a csarnokok pedig tüzérségi laktanyává váltak. 1936 júliusában, a polgárháború kezdetén harcok színtere volt. A múzeum 1941-ben nyílt meg. A legutóbbi felújítás során a padló alatti ásatások egy római és nyugati gót temetőt tártak fel, üveg hamvasztási urnákkal együtt.
A bejárat előtt az Ictíneo I másolata áll, ez Narcís Monturiol katalán feltaláló 19. századi tengeralattjárója; az Ictíneo II modellje bent látható.
A fő látnivaló a Galera Reial, vagyis a királyi gálya eredeti méretű másolata. Ez Don Juan de Austria gályája volt, a lepantói csata zászlóshajója 1571-ben. Körülbelül 60 méter hosszú, mindkét oldalán 30 evezővel, és egy ezekben a hajógyárakban épült hajó másolata.
Körülötte hajómodelleket, navigációs műszereket, festményeket és régi portolán térképeket láthatsz, köztük Gabriel de Vallseca 1439-ben rajzolt térképét, amely állítólag Amerigo Vespuccié volt. Figyeld meg a faragott orrdíszeket is, például az 1848-as Blanca Aurorát, amely a hajótulajdonos lányát ábrázolja.
A múzeumhoz tartozik a Santa Eulàlia is, egy 1919-es háromárbócos szkúner, amely néhány percnyi sétára, a Moll de la Fusta mellett horgonyoz. A Földközi-tenger egyik utolsó teherszállító vitorlás hajójaként szombatonként vitorlázva kifut a tengerre.
A hajógyár az 1280-as évekből származik: III. Péter aragóniai király kezdte építtetni a szicíliai háború idején. A 14. században a városfalakat kibővítették, hogy körülzárják, és tetőt is kapott, hogy a gályák télen védve legyenek. 1423-ban tizenkét gályát építettek itt egyszerre.
A hajóépítés később Cartagenába költözött, a csarnokok pedig tüzérségi laktanyává váltak. 1936 júliusában, a polgárháború kezdetén harcok színtere volt. A múzeum 1941-ben nyílt meg. A legutóbbi felújítás során a padló alatti ásatások egy római és nyugati gót temetőt tártak fel, üveg hamvasztási urnákkal együtt.
A bejárat előtt az Ictíneo I másolata áll, ez Narcís Monturiol katalán feltaláló 19. századi tengeralattjárója; az Ictíneo II modellje bent látható.