Leírás
A Plaça de Catalunya Barcelona központi tere, egy mintegy 50 000 négyzetméteres hatalmas nyílt terület, ahol a középkori óváros találkozik az Eixample 19. századi, rácsos utcahálózatával. Négy nagy utca fut itt össze: a La Rambla, a Passeig de Gràcia, a Rambla de Catalunya és a Portal de l'Àngel.
A tér közepén egy hatalmas, a burkolatba illesztett szélrózsa található, körülötte szökőkutak, fák adnak árnyékot. Körös-körül a 20. század eleji szobrok állnak, például Josep Clarà Istennője és Pablo Gargallo Béke pásztora, valamint egy Francesc Macià-emlékmű.
A teret leginkább a szökőkútjairól, a szobrairól és a közepén gyülekező galambrajokról ismerik. Egyben a város nagy közlekedési csomópontja is: a föld alatt és felett metró-, elővárosi és repülőtéri buszmegállók várnak.
Nézz fel a tér egyik oldalán álló Telefónica-épületre! 1991-ben Brian Clarke művész négy ólomüveg ablakot tervezett a tornyának lámpásába az 1992-es olimpiai játékok tiszteletére, így az színes világítótoronyként ragyog.
A régi kávéházak közül, ahol írók és művészek találkoztak, csak a Café Zurich maradt fenn. Egykori zongoristái között volt Fabiola belga királyné fivére is.
A tér a városfalak lebontásával jött létre. 1859-ben tervezték a Rovira-terv részeként, de csak 1902-ben öltött alakot, mai arcát pedig az 1929-es világkiállításra kapta, a alatta húzódó metróállomással együtt, Francesc de Paula Nebot építész irányításával.
Többet jelentett egyszerű útkereszteződésnél. Az 1937-es májusi napokban, amikor a köztársasági oldal csoportjai egymással harcoltak Barcelona utcáin, a tér az összecsapások középpontjában állt. 2011 májusában pedig megtelt a kormányellenes tüntetések sátraival.
Hosszú ideig színházak és hangversenytermek működtek itt, de egyik sem maradt fenn. Ma a tér az átvonulás és a pihenés helye.
A tér közepén egy hatalmas, a burkolatba illesztett szélrózsa található, körülötte szökőkutak, fák adnak árnyékot. Körös-körül a 20. század eleji szobrok állnak, például Josep Clarà Istennője és Pablo Gargallo Béke pásztora, valamint egy Francesc Macià-emlékmű.
A teret leginkább a szökőkútjairól, a szobrairól és a közepén gyülekező galambrajokról ismerik. Egyben a város nagy közlekedési csomópontja is: a föld alatt és felett metró-, elővárosi és repülőtéri buszmegállók várnak.
Nézz fel a tér egyik oldalán álló Telefónica-épületre! 1991-ben Brian Clarke művész négy ólomüveg ablakot tervezett a tornyának lámpásába az 1992-es olimpiai játékok tiszteletére, így az színes világítótoronyként ragyog.
A régi kávéházak közül, ahol írók és művészek találkoztak, csak a Café Zurich maradt fenn. Egykori zongoristái között volt Fabiola belga királyné fivére is.
A tér a városfalak lebontásával jött létre. 1859-ben tervezték a Rovira-terv részeként, de csak 1902-ben öltött alakot, mai arcát pedig az 1929-es világkiállításra kapta, a alatta húzódó metróállomással együtt, Francesc de Paula Nebot építész irányításával.
Többet jelentett egyszerű útkereszteződésnél. Az 1937-es májusi napokban, amikor a köztársasági oldal csoportjai egymással harcoltak Barcelona utcáin, a tér az összecsapások középpontjában állt. 2011 májusában pedig megtelt a kormányellenes tüntetések sátraival.
Hosszú ideig színházak és hangversenytermek működtek itt, de egyik sem maradt fenn. Ma a tér az átvonulás és a pihenés helye.